musical2 - G-Portál

Bejelentkezés

	Lélexám
Indulás: 2005-01-01

Frissítések!

2006. szeptember 9. Hét képe és két új hír!!!

2006. június 2.
Rudolf képek (Fotók menüpont)
Hét képe
+ két új hír!!!
(utólag) 2006 műsor -Operett sz.+Madách színház

2006 április 03.
3 új dalszöveg!
Óz: Somewhere over the rainbow
Herkules: Csillag gyúlt
Herkules: Herkules a hős

HÉT KÉPE!

Menü

Műsorok

Színészekről

Szövegek

Egyéb dalszövegek

EXTRÁK!!!

Ízelítő

Olvasnivaló

Kérések

	Fame
Kemény munka Nick: Nézz rám, nézz ! Óh, bár csak én volnék, ki célhoz ér, bár csak jó hírt kapnék! Serena: Nézz rám, nézz! Óh, bár csak én volnék, ki célhoz ér, bár csak jó hírt kapnék! Jose: Nézz rám, nézz! Óh, bár csak én volnék… Carmen: Ki célhoz ér… Mabel: Bár csak jó hírt… Együtt: Kapnék! Nézz rám… Nézz rám… Nézz rám… Nézz rám… Óh, bár csak én volnék… Ki célhoz ér… Bár csak jó hírt kapnék! Lambchops: Felvettek! Felvettek! Miss Sherman: Hölgyeim és Uraim! Üdvözlöm önöket az Előadói Művészetek Iskolájában! Az évfolyam- vezető tanáruk vagyok. A nevem: Miss Sherman ! Diákok együtt: Ne hidd hogy mozit látsz, máskép fest a dolog, vagy a film volt gáz! Képzeld el: Ezerszer is ezt néztem, őrületben, tudva azt, jön egy nap, ünnepel az iskolám, és én leszek, csakis én, kivel egy nap, égig száll majd a hírnév! Miss Sherman: Csöndet kérek ! Csönd! Köszönöm. Késni csak engedéllyel lehet. Engedély pedig – nincs! Schlomo: Tűznék el! Miss Sherman: Véssék az eszükbe… Jose: Hánynom kell! Miss Sherman: Az csak egy dalszöveg volt, hogy “örökké fogunk élni”. És aki a kocsik tetején táncolt a 46. utcában, az az Irene Care volt –a moziban ! Serena: Álom csak az egész, s milyen távol még ! Diákok: Mért hajszol? Miss Sherman: Ez egy középiskola. Nem számít, hogy milyen jó előadók. Aki nem veszi komolyan az iskolai tárgyakat – az repül ! Diákok: Esküszöm, hogy jobb otthon ! Mabel: Hát ez horror! Együtt: Csupa rém a tanév, lábadra még hány tanár lép, s zúzza szét lelkedet, rájöhess, hogy senki vagy, vacak féreg! Miss Sherman: Aki a nevét hallja, jelentkezzen! Diaz Carmen! Carmen: Én vagyok! Miss Sherman: Katz, Serena! Serena : Igen…Vagyis.. Miss Sherman: Hangosabban! Drámatagozatos, nem? Lamb Grace! Lambchops: Itt vagyok! Végszóra, mi? Bocs, hogy késtem. A busz defektet kapott, a kompot lekéstem, a világvégén lakunk, a Staten Szigeten ! Miss Sherman: Miss Lamb, ez nem mentség! Lambchops: Naná, hogy nem! Ez átok! Diákok: Itt lehetsz… Miss Sherman: Metzenbaum, Schlomo ! Schlomo: Schlomo itt van! Diákok: Őrület! Miss Sherman: Vegye le a sapkáját, ha nem ortodox! Diákok: Itt mondják meg neked… Miss Sherman: Piazza Nicholas! Nick: Jelen. Diákok: Hogy a sztár, hogy lesz?... Miss Sherman: Jackson, Tyrone! Diákok: Várod már.. Miss Sherman: Jackson, Tyrone! Diákok: Nem tudod, hogy koncentrálj… Visz a löket… Miss Sherman: Vegas, Jose! Jose: Joe a nevem! Joe! Szeretnék köszönetet mondani a szponzoraimnak, Pepe és Maria Vegasnak, Bronxból, a fáradozásaikért, az Oscar- díj felé vezető utamon… Miss Sherman: Fejezze be! Tyrone: Hé, jó asszony! Tyrone Jackson vagyok. Itt van a miújság? Miss Sherman: Mr. Jackson, maga strandra készül, vagy iskolába jött? És tilos a fejhallgató! Tanítás után visszakapja. Tyrone: Ne szórakozzon velem, asszony! Ez itt az első napom! Miss Sherman: Az utolsó lesz, ha így folytatja! A nevem pedig: Miss Sherman! Diákok: Én nem adom fel! Bármit túlélnék! S egy nap még, rajongsz majd értem! Nagyot néz a Föld, hisz ez csúcsot dönt, ott lesz fönt, örökké fényben! Hisz rám vár… Mr. Myers: A színészet nem csupán te- hetség és elhatározás kérdé- se. Tökéletes technikát igé- nyel. Az első két évet azzal fogjuk tölteni, hogy felfedez- zük önmagunkat… Diákok: Csak rám vár… Mr. Myers: Hogy megtudjuk kik vagyunk? Uralkodniuk kell az érzelmeiket, ha másokéra akarnak hatni. Miss Bell: Balettet, modern táncot, néptáncot és jazzt fognak tanulni. A sérülésektől ne féljenek. Együtt járnak a dologgal… Diákok: Mind rám vár… Miss Bell: A tánc maga az élet! A tánc a mi megváltásunk! Mozdulat! Érintés! Kifejezés! Diákok: Közel… Mr. Scheinkopf: Megtanulnak kottát olvasni, Diákok: Minden! Mr. Scheinkopf: Tanulnak zenetörténetet. Megértik Bach, Beethoven, Mozart zsenijét… Lambchops: Meg a Pink Floydét! Diákok: Oly közel! Közel! Közel! Miss Sherman: Kis figyelmet kérek! Jose: Hé Bokszos! Hagyjad már Bronxot! Nagyon is jó hely az! Tyrone: Ja. Az olyan csótányoknak, mint te… Miss Scherman: Azt mondtam, figyelem! Kemény munka, sok áldozat és harc! Ez lesz a jelszavunk a következő négy évben. Diákok: Sok munka és harc! Sok munka és harc! Sok áldozat, harc! Sok munka és harc! Mr. Myers: Színház! Kemény munka, sok áldozat és harc! Diákok: Sok harc! Sok munka, sok áldozat és harc! Miss Bell: Tánc! Kemény munka, sok áldozat és harc! Diákok: Sok munka, sok áldozat és harc! Sok harc! Mr. Scheinkopf: Zene! Kemény munka, sok áldozat és harc! Sok harc! Sok munka, sok áldozat és harc! Diákok: Sok munka, sok áldozat és harc! Sok harc! Drámatagozatosok: Színház! Örök munka, sok áldozat és harc! A munkánk és örömünk: Színház! Tánctagozatosok: Tánc! Örök munka, hol önmagad is áldozd fel. Zenetagozatosok: Harc! Harc! Sok harc! Örök és végtelen a harc! Zene! Örök harc, örök munka, csak ez vár rád és harc! Diákok: Én nem adom fel! Bármit túlélnék! S egy nap még, rajongsz majd értem! Nagyot néz a Föld… Nick : Az egész világ! Diákok: Hírem csúcsot dönt… Carmen: Messze az égig száll! Diákok: Ott lesz fönt, örökké fényben! Már közel! Közel! Közel! Csak munka és harc! Sok munka és harc! Sok áldozat, harc! Sok harc! Hadd legyek művész Nick: A színésznek meg kell tanulnia a mágikus “ha” használatát! Mi lenne “ha”? Ennek a “ha”-nak a megje- lenésének pillanatától, a színész a valóság talajáról átlép egy másik élet talajára, amit ő maga teremt és képzel el. És ha hisz ebben az életben, a színész elkezd- het alkotni. Ha valaki művész, a varázslat tökéletes lesz… Mert akarom azt, hogy rám figyelj, láss belém és érezz! Ha valaki művész, a színpadon élet lesz és tűz, mert valami mélybe’ rejlő láng, minden sort átfűt, mert igazi művész! És akarom, hogy mindent játsszak majd, mit csak nekem írt Shakespeare és Schiller, Brecht és Harold Pinter, Szophoklész, Eugene O’Neil! Hogy azt mondhassák rám, ez ám – színész! Egy ifjú Jason Robards, sőt – De Niro! Minden terhet bíró, felkészült, érett, százarcú drámahős! Én hadd legyek művész, a mágus – ki száz alakban él, s ne csak egy szimpla kis bohóc, hadd legyek több ennél… Egy igazi művész… Művész… művész… művész… Megőrjít ! Joe: Van az a csaj a táncnál. Ha csak látom mindig ugyanaz jut az eszembe… Képzeld csak el: laza szender, kora reggel, s “ő” már áll! Úgy mered fel – nem is érted - mint egy délceg buzogány! Hát elslisszolsz, egy peep-showhoz, hol a lyukba úgy dugod a pénzt, ne is sejthessék, hogy ott lenn rég tűzben égsz! És este a klub, szádban füstöl egy rúd marihuana… És a bandában egy csaj, úgy rázza a bult, mint Madonna! Tennéd oda! S ha éjféltájt, még a Playboy-t lapoznád, kezed hol jár? Miközben azt álmodod: vadul smárolod Miss Január popóját! Hát ezt érzem én, hogyha látom őt, jön a görcs, visz a gőz, úgy csípem a nőt! Kreol barna a bőr, mitől a szőr is áll, tömör gyönyör, gyötör – nincs kontroll! Még a fülem is feláll, nem bírom – végem! Elszédít, megőrjít, úgy mint a rock and roll! Mr. Myers: Rendben Vegas. A viccnek vége! Joe: Várjon! Van egy másik! Egy valóban fájdalmas élmény! A szörnyű nap, mikor szememből először hullt könny, felnőttként! Mert láttam a halál mit jelent, elvesztvén kedvenc nénikénk! Ott sírt-rítt a gyászoló család, hogy néném túl korán jut a sírba… S lám az ajtón belép, kit nem láttam rég: egy szép kuzin – Conchita! Könnyes szemén, tüzes spanyol lány – ősi fény ragyog! Épp csak ránézek én, s száraz taplóként lángra is kapok! Járja végig a sort, amíg részvétet mond, s hozzám ér… Lágyan megcsókol ő, én lenézek rá, és két szemem csodákat lát! A két puha váll, az a cakkos kis száj, két nagy mell – ahogy kell – és nem bírom már! Kreol barna bőr, még a szőr is áll! Hív a gyönyör, nincs már több kontroll! Még a fülem is feláll, nem bírom, végem! Elszédít, megőrjít, úgy mit a rock and roll! Nem bírom! Őt hívom! Ő kell – s rock and roll! Ő kell – s rock and roll! Úgy mint a rock and roll! Tyrone rap Tyrone: Majd pont egy tyúk súg, hogy így meg úgy! Ki felnevelt és sínre tett, ez a patkányfészek New York volt! Hol szemeten élsz, félsz és lopsz, s végül mit kapsz? Kutyaszart! Hát ne te mondd meg egy bokszosnak, hogy a svarc – snassz! Tudja azt, aki autót, padlót, ágyneműt mos; a híd alatt nincs Las Vegas! Na gyere bébi, rúgj csak a seggembe… Na az se a naptól barnult le! Ó én tudom, ki Pryor és Portier, s a K.O. herceg – Sugar Ray! Muhammad Ali és Doctor J, Jordan, s az egész N.B.A! Reggie Jackson, Jessie Jackson, Michael és Mahalia Jackson! De hozzánk egy sem tartozik, az utcán kit látsz, az számít: drogárust, zsebest és narkóst, hímringyót, kokszos mámort, nyolcévesen fűvet szívót, a lányt aki pénzért ráz, piáért, egy magnóért! Ezt nézd! Ez van! Hát ne te mondd meg egy bokszosnak.. Hé! Nem volna játék Serena: Így van ez köztünk rég, játszuk a kistestvért, járunk, mint nővér és fivér… Nem szólnék, hisz én, ha te nem lennél, elvesznék, semmi nem lennék, csak árnyék… Ám van egy más titok még, itt a szívem mélyén, az a rég őrzött érzés… Oly jó az ahogy most is rád gondolok… Oly jó az ahogy, mindig rád gondolok… Hát mért nem játszhatnánk szerelmes párt?! Nem volna játék, olyan mélyen átélnénk! Hisz most sem játék, örök harc ez – egymásért! Csak tudd, hogy rád és rám, az élet írt drámát, íme a szín – kettőnké csupán… És ez nem játék, játék – így nem fáj… Nem szólnék, hisz én, ha te nem lennél, elvesznék, semmi nem lennék, csak árnyék… Ám van egy más titok még, itt a szívem mélyén, az a rég őrzött érzés… Oly jó az ahogy, most is rád gondolok… Oly jó az ahogy, mindig rád gondolok… Hát mért nem játszunk már szerelmes párt? Nem volna játék, olyan mélyen átélnénk! Hisz most sem játék, örök harc ez – egymásért! Csak egyszer érezz rá, és többé nincs megállj! Kettőnkről szól, kettőnké csupán… És ez nem játék, játék – nem kell már! Ott megy Ő Carmen: Ott megy Ő! Ott megy a sztár, akár egy Istennő! Lehetsz te rongyszedő, vagy gazdag menő, elszédít Ő! Az illatát, ágyába álmodja a fél világ! Meghalsz, hogy megkaphasd az autogramját, hisz úgy néz rád! Kezéhez érsz – nincs tovább! Nem tudod, fiú vagy, vagy lány! Élőben látod híres mosolyát, s szíved kész – megáll! Fönn a top tetején, s minden szív közepén… Fénylik egy név… Őrjöng a nép… Csúcson vagy és innen csak egy ugrás az ég! Kar: Fény! Carmen: Csillagok útja – hírnév! Szólít egy hang: Te is szállj! Kar: Szállj! Carmen: Átölelnék minden embert… Ha én leszek végre a sztár! Kar: Fény! Carmen: Érzem, hogy éget, hogy átjár… Így lesz ez már örökké! Kar: Fény! Carmen: Láthatod majd, csak rám nézz, emlékezz rám amíg élsz! Kar: Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz! Carmen: Voy a vivir pa’siempre, Voy a liegar a volar… Estrella en todo el cielo, que empezara a brillar! Együtt: Voy a vivir pa’siempre, voy a liegar a volar… estrella en todo el cielo, Carmen: Mira! Kar: Mira! Quiero brillar! Carmen: Fönn a top tetején, Kar: Ó,Ó,Ó… Carmen: Minden szív közepén Kar: Ó,Ó,Ó… Carmen: Fénylik egy név… Őrjöng a nép… Ay, Mamacita Mia egy ugrás az ég!… Ott megy Ő… Kar: Ott megy Ő… Carmen: Ott megy Ő… Kar: Ott megy Ő… Carmen: Akár egy királynő, oly előkelő! Kar: Emlékezz rá! Carmen: Csak ő kell – Ő! Carmen és kar: Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz rám! A tanárnők vitája Miss Bell: Átok él bennünk és mennyei tűz, a művész az egyszerre szajha és szűz! Tankönyvhöz, padhoz – egy ilyet mi fűz? A művész – egy Isten! Miss Sherman: Egy művész, az művelt és értelmes lény! Sokkal több puszta ösztönöknél! A világot, s önmagát ismerve él… A művész is – ember! Együtt: Színész vagy táncos, vagy muzsikus légy, a fontos, hogy kapj egy esélyt… Miss Bell: Hogy szállj, hogy az egekig érj! Miss Sherman: Hogy a tudásnak élj! Együtt: Mindig lássad a célt! Miss Sherman: Részei lesznek a világnak ők: Ahogy mi mindnyájan: férfiak, nők! Alázat kell, nem hiúság, gőg! Lehetsz művész, lehetsz bármi! Te is tudod, hogy a gyerekeink kilencven százaléka nem tud majd megélni a művészetből! Az életre kell felkészítenünk őket! Mit fog csinálni Tyrone, ha nem lesz belőle táncos? Elmegy takarítani? Miss Bell: Tyrone táncos lesz! Száz közül – egy ha van, sok év során… egy – akiben több van, akiből sztár lehet talán! Egyformák mind – egyformán szürkék! Stílus vagy báj… Ugyan már! Rájuk, hogy lennénk büszkék?! De Tyrone – az művész! Ha ott állsz a rúdnál, vézna kölyöklányként, mi mást is álmodnál, hogy egy nap hercegnő légy! Tütü és balettcipő… S hány hosszú év.. Míg rájössz, hogy mért lett a főszerep mindig másé! De ő egy igazi táncos – az aki kell! Hagyjuk, hogy járja az útját – ne térítsd el! Ez a fiú lesz valaki! Miss Sherman: De nem így – és nem itt! Ez egy iskola, kötelező normákkal! Tudom, mióta az a film megjelent, a gyerekek többsége azért jön ide, hogy sztár legyen! Megtanítjátok őket előadni – és kit érdekel, hogy tudnak–e írni, olvasni?! Elég ha a nevüket oda tudják kaparni a szerződésre ? Felelőtlenek vagytok! Miss Bell: És Te minek képzeled magad? Te vagy az “igaz hit védelmezője”? Miss Sherman: Az “ igaz hit” számomra egyetlen szó: “tanulj!” Gyerekként elég volt ez az egy szó: tanulj! Hol a nyomor már nem ismert törvényt, a könyveim hozták elém – álmaim földjét! Tanulj! Tanulj! Mert minden könyv, ablak a világra – és így vagy több! Mert az amit tudsz – hozzád nőtt! Soha el nem veszted, amíg létezel, míg csak lélegzel – tiéd! Ott ültem kislányként a padsor végén… Szánalmas köpenyemben, orromon ócska kis szemüveg … És nem vártam mást – csak a csengő szóljon már, és a szégyen véget ér! Még most is hallom anyám szavát- a küldetést: soha ne adjad fel, tanulnod kell míg élsz! Egy új világ lesz – minden könyv! Miss Bell: A tehetség más, ahhoz nem kell könyv! A művész egy isten! Ő is csak ember! Nem lehet több ennél! Senki sem több – énnél! Kemény munka Diákok: Harc! Harc! Sok harc! Sok áldozat és harc! Színház… Sok munka, sok áldozat és harc! Tánc… Kemény munka, sok áldozat és harc! Zene… Kemény munka, sok áldozat és harc! Én nem adom fel! Bármit túlélnék! S egy nap még, rajongsz majd értem! Nagyot néz a Föld… Nick: Az egész világ! Diákok: Hírem csúcsot dönt… Carmen: Messze az égig száll! Diákok: Ott lesz fönt, örökké fényben! Már közel! Közel! Közel! Csak munka és harc! Sok munka és harc! Sok áldozat, harc! Sok harc! Hadd legyek művész II. Nick: Ha valaki művész, ha valaki alkot és merész, ha álmokat sző valósággá egy láthatatlan kéz, ott lélek lesz, érzés… Ha valaki művész, a színpadon szélvész zúdul át, villámot szór a festett ég, Isten szól hozzád… Egy igazi művész… Ki egy személyben Jágó és Mór, Vronszkij és ifjú Jimmy Porter, Lear és Willy Loman, Antonius, Doctor Zsivago! És te ott lent kiálts bűnöst, vagy sírj, ha a gillotinhoz lép a bátor Danton, nevess a jó Falstaffon, s Liliom álmaival szállj az ég felé… Én hadd legyek művész, ki gyémántként szórja majd eléd, a titkot, a csodát, mit senki más, soha nem mondott el még… Nézd, a függöny nyitva már, s nézőtér sötét, felragyog a fény, most jövök én! …És akarom, hogy mindent játsszak majd, mit csak nekem írt Shakespeare és Schiller, Brecht és Harold Pinter, Szophoklész, Eugene O’Neill! Hogy azt mondhassák rám, ez ám – színész! Egy ifjú Jason Robards, sőt – De Niro! Minden terhet bíró, felkészült, érett, százarcú drámahős! Én hadd legyek művész… Én hadd legyek művész… Egy igazi művész! Kórussal: Még százezernyi út vár rád, hogy célba érj, hogy művész légy. Művész, művész, művész, művész, művész, művész, művész, művész, művész. Mabel fohásza Mabel: Ó ég! Tégy hát csodát! Meddig tart még? Ez a mártíromság?! Istenkém, nézd, ez a láb – vérző csatatér! S ordít egy gyomor pár jó szaftos falatér’…! Együtt: Ó,Ó, Ég! Szánj meg hát! Mondd, meddig tart, oh meddig még? Kérlek mondd meg hát! Mért volna bűn, csak rágcsálni valamit? Egy habcsók, egy krémes, a pokloktól szabadít! Szólj, szánj és ne átkozz! Mondd azt, hogy – Mabel, ne légy többé táncos! Úgy, mint Meryl Streep Serena: Meg tudnálak ölni! Milyen átkozottul bolondnak érzem magam! Meg tudnék halni! Isten bizony, meg tudtam volna ölni… Ez az! Emlékezz erre az érzésre! Ez az! Rögzítsd! Építkezz magadból, játssz – de magad légy! Úgy mint Glenda Jackson, úgy mint Gerry Page! Átvertek, s ez nem jó, mellre mégse szívd, hasznosítsd az élményt – úgy mint Meryl Streep! Mért mennék világgá, mért lennék golyós?! Miért verjem pacallá? Nem vagyok dedós! Minden amit átélsz, képez majd egy színt, hasznosítsd az élményt – úgy mint Meryl Streep! A lelkem - ezer fénnyel átszőtt világ, hol a rossz és a jó – egymást színezi át… A mélyből – mely kincseket rejt, hogy mit mutatsz fel – fönn a színpadon majd, te döntsd el! S mid van elrejtve még? Az legyen csak rejtély. Úgy őrizd és féltsd, mint Midas a fösvény! Járj nyitott szemmel – bárhol is jársz! Rád vár a trón – készülj és játssz! Légy könnyed, hogy lássák, nincs amitől félj! Másoknak ez válság, számodra poén! Szíved összetörték, fáj – mégse sírj! Hasznosítsd az élményt, használd fel a célért, használd fel az érzést, úgy mint Meryl Streep! De én akkor is megölöm! Táncolok a járdán Tyrone: Reggel hét, úgy ébredek, hogy csodás, hideg víz a pofámra és nyomás! Két perc és épp már kész is volnék, odakint az utcán, vár napfény és nyüzsgés! Kit seggbe lőtt az ármány, lábam visz mint egy gép, úgy mint a postást, hullhat hó és fújhat szél… Nem kell több szó, indulj és táncolj, kint a járdán! Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Délben, egy Wall Street-i banknál, az ebédidő, hogy rázzak, csak rám vár, South Street, négykor, hip-hop a műsor, tódul a nép, sok turista buszról. Time Square és West Side, este ott megy a show! Csodát lát a West Side, ez a srác nagyon jó. Nem kell több szó, indulj és táncolj, kint a járdán! Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Táncolok a járdán… Fél tíz, a street dance beindul, megáll az élet a Seventh Avenue-n