EVITA
REKVIEM ÉVÁÉRT TÖMEG Requiem aeternum dona Evita Requiem Evita Evita Evita Ó, MILYEN CIRKUSZ
CHE |
Ó, milyen cirkusz,
ó, milyen show!
Argentína, te jó bolond,
sirasd a komédiásnőt,
Eva Perónt!
Össznépi téboly,
jajszónktól harsog az egész világ,
mintha megváltható lenne így,
minden nyomorúság... Ó, milyen búcsú!
A példa jó.
Ha a függöny lehull egy napon,
te is úgy távozz el,
mint Eva Perón!
Egy nemzet gyászol,
e napnyugta híre
oly messzire száll, ez most mindenütt szenzáció,
mely a címlapon áll! |
|
De ki volt a mi Szent Evitánk?
Miért, hogy könnytenger áztatja sírját? Nincs többé isten,
ha ő már nincsen?
Csillagunk eltűnt,
Megszakad szívünk! |
|
Volt benne stílus, érzék és báj,
S mi faltuk az érzelmes showt, S a Casa Rosada sztárját,
Eva Perónt.
De ez most elmúlt,
a füst oszlik el a sírhant felett,
s végre rájövünk majd,
hogy ő,
értünk semmit se tett!
|
TÖMEG Salve regina mater misericordiae Vita dulcedo et spes nostra Salve salve regina Ad te clamamus exules filii Eva Ad te suspiramus gementes et flentes O clemens o pia |
|
CHE Te átverted néped, Evita!
Ezek itt hitték,
hogy örökké élsz majd!
Elvárták tőled, az öröklétet!
Itt hagytad őket.
Mindenki vesztett. |
Sírj bolond! Másra ne gondolj!
Gyászoddal törődj, a jövőd sehol! Királynőd halott, a király kifújt!
Hogy feltámaszd, Nincs visszaút! Néprevü: nekünk ez jutott!
Hét éven át, amíg csillogott!
De a sztár lelép ez a búcsúszám,
és a nagy siker véget ért, bárhogy is fáj.
A kormány játszott itt operettet,
a „szakértő” így egy primadonna lett!
Eszmévé vált a slágerszöveg,
s mi nagykanállal ettük meg!
Sírj bolond! Másra ne gondolj!
élvezd a gyászt, a jövőd: nyomor!
Királynőd meghalt, a király kifújt!
Hogy feltámaszd, nincs visszaút! | TÖMEG Salve regina mater misericordiae Vita dulcedo et spes nostra Salve salve regina Perón Ad te clamamus exules filii Eva Ad te suspiramus gementes et flentes O clemens o pia
EVITA
Miért is siratsz, Argentína...?
Egy a milliók közt, ennyi voltam...
Csupán egy porszem,
ne sírj hát értem!
Hisz ez a búcsú,
mindnyájunk útja.
Harang és sortűz
Érted is szól ma
És ami rám vár
Mindnyájunk sorsa.
CHE
Ezt úgysem éljük túl...!
FENN AZ ÉG EZER LÁNGGAL ÉG (Visszatérés 1936-ba egy jununi éjszakai klubba, EVA szülővárosába. EVA DUARTE tizenöt éves. Az est a végéhez közeleg. MAGALDI énekel.) CHE Hogy Eva Perón ezt összehozta – csoda! Kezdve a nulláról! Egy vasa sem volt, s az apja rég halott. Szimpla vidéki tyúk, épp hogy tizenöt múlt, Mikor a képben feltűnt egy tangó-dalnok: Agustin Magaldi – ő volt az első, ki hasznára volt, Kit lépcsőül használt a kis Eva Duarte. MAGALDI Fenn az ég ezer lánggal ég! Soha még ilyen lázas éjt! Ma a vén gitár dallamán Szívünk égig száll! Milyen más ez a csillogás! Ez a vágy, ami ránk talált! Csillagfény tüzes éjjelén Gyere hát, ne félj! Álmodtam én, jön egy éj, s hol a fény utolér Ott vár egy szép királylány! Kínzott sok magányos út, lángra még sose gyúlt Szívem, a vándorcigány! De most már érzem, hogy vége, A bánat s a könny messzetűnt valahol. Jött egy varázsos éj, és a szíved enyém, Mi Amor! Fenn az ég... Fenn az ég... Fenn az ég ezer lánggal ég! Soha még ilyen lázas éjt! Ma a vén gitár dallamán Szívünk égig száll! EVA ÉS MAGALDI / EVA, A VÁROSSAL VIGYÁZZ! EVA Egy ekkora sztár hogy tud szeretni Ilyen szegény kis senkit, mint én? Nekem a fény kell, édes élet! Buenos Aires – látnom kell! EVA ÉS CSALÁDJA Neki a fény kell, édes élet! Buenos Aires – vidd hát el! CHE Ezt nem rázod le, most bajban vagy, Magaldi! Ahogy a csaj nyomul! EVA Hát eljött a perc! Most kezdődik minden. Hív az én nagy fiúm! MAGALDI Hagyd abba, Eva, ennyi elég! EVA A porfészekből, az egyhangú hetekből Elég volt már, rám a nagy élet vár! MAGALDI Vedd már észre: senki se hív! EVA CSALÁDJA Disznó! Elhagynád a kedvesed? MAGALDI A kedvesem? Haver, te félrebeszélsz! EVA CSALÁDJA Ő napfényt vitt a te cigányéletedbe! Ő jó szívvel tett, s te még is így bánsz vele! Mi nem kértünk papírt, de tudjuk, mi volt este! Vigyázz! EVA Nekem a fény kell, édes élet! Buenos Aires – égess el! Megtettem volna-e, mondd, Hogyha nem tudom Hogyha nem hiszem Kettőnkre vár minden? CHE Ez a pont, ahonnét nincs más kiút. Ő tervez és dönt – helyetted. A hangod – úgy fest – nem őrzi meg a neved, De általa még híressé lehetsz! MAGALDI A város nem egy édenkert, ott nincs más úr: a pénz, S a származás, hogy megtudd, kilóra mennyit érsz. De középosztály alatt már az ember nem ember És kisöprik a szeméttel! EVA Cseszd meg a középosztályt! Mind álszent, hazug és mocsok! Az apám új családja pont ilyen volt, mindenből kisemmiztek, Oda sem engedtek a sírjához! CHE Minden egyéjszakás-ügy ilyen nagy gubanc? MAGALDI Eva, a várossal vigyázz! Az éhség, a fagy, hisz védtelen vagy, lecsap rád! A gyermeteg vágy végül tébolyra vált, Sok féktelen nap tönkretesz majd S a rossz választást Már késő, hogy bánd! EVA A rossz is jó nekem, ha új és izgató, Más, mint ez a poshadt unalom, lötyögés! Szárnyam nőtt – a francba! – miért is ne szárnyalnék? Hisz nem vár rám, csak ragyogás és nevetés! Nekem a fény kell, édes élet! Buenos Aires – égess el! EVA ÉS CSALÁDJA Neki a fény kell, édes élet! Buenos Aires – vidd őt el! MAGALDI Pár év elszáll, s minden más lesz, Ha újra jönnék, s hívnálak én, nevetnél És nem értenéd azt a szédült leányt, Kit bűvöl egy város, Egy varázsos város, És álmában felhők közt járt. EVA Hogy éjjel rám másztál, egy szűz lány álma volt? Csak játék volt a lobogás, ölelés? Ha játék volt – vedd úgy – a buta liba jól játszott, De félig játszott játék nem elég! Nekem a fény kell, édes élet! Buenos Aires – égess el! EVA ÉS CSALÁDJA Neki fény kell, édes élet! Buenos Aires – vidd őt el! MAGALDI Eva, túl mohó vagy, vigyázz! Csak éhség és fagy, sok féktelen nap vár ott rád! Túl nagy e súly, egy férfit lesújt, És megöl egy asszonyt, S te nem vagy még az sem! Te nem vagy még nő, csak egy drága kis gyermek! Menj hát, én nem rabollak el! BUENOS AIRES
EVA
Nézz rám, Buenos Aires!
Nézd hát, hogy mire jut egy valamirevaló lány!
Kell, hogy megcsodálj!
Csak te kellesz, Buenos Aires!
Dobj fel magasra, hol
soha nem járt senki még!
Hozzunk össze egy kis sztárparádét!
Ez a fény, ez a vágy,
ez a zaj, ez a tánc,
igen, ez kell!
Ahogy ég, ahogy száll,
ahogy zúg, ahogy fáj,
nekem így kell!
Érints meg!
Emelj fel, vagy taposs el,
bármit tehetsz,
nem hagylak el úgysem!
Helló, Buenos Aires!
Mit szólsz?
Valld be, az ajánlatom nem is rossz!
Kezdjük hát a showt!
Ez a vad rohanás,
csupa tűz-ragyogás,
itt ég bennem!
De ha adsz, sokat adj!
Ahogy élsz, ami vagy,
így kell minden!
Kell a fény,
és kell a tündöklés,
a földhözragadt élet
nekem kevés!
Nézz rám, Buenos Aires!
Mit szólsz?
Mától te leszel a közönség!
Végre láthatsz egy kis sztárparádét!
És ha túllépnék mindenen,
hulló csillagként égjek el!
Imádlak én, míg élek!
És ha utam majd véget ér,
jöjj el megfáradt szívemért!
Adj nyugalmat majd és békét!
Ez a tűz, ez a láz,
ez a vad ragyogás holtig kísér!
Csupa vér, csupa szív,
ami vár, ami hív, a nagy remény!
Szállj be hát,
hisz az üzlet közös lesz!
Nem fizetsz rá,
nem jársz rosszul te sem!
Rio de la Plata, Florida,
Correntes, Nueve de Julio!
Rám vár minden jó!
Nézz rám, Buenos Aires!
Mit szólsz?
Mától te leszek a közönség!
Végre láthatsz egy kis...
Végre láthatsz egy kis...
Végre láthatsz egy kis sztárparádét! EGY MÁSIK BŐRÖND ÉS EGY MÁSIK ÁGY
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
