Bereczki Zoltán : Éjkirálynő

Ő mint egy villám
Egy tiszta éjszakán
Jött el hozzám
És vitt magával
Az éjbe hogy aztán
Úgy szeressen
Ahogy senki még
Tűzbe borult az ég
De jött a hajnal
Olyan furcsának
Láttam a fényt
Tudtam mennie kell
Nem beszélt
Csak búcsút intett némán
Én meg néztem
Ahogy eltűnt az éjben

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Csak Ő kell csak Ő kell nekem

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Ez a furcsa szerelem

Most újra itt áll
Szemében tűz cikázik
Úgy néz rám
Ragyogó kék szemében elégek
Ő egy boszorkány
De nem érdekel
Ha újra magához ölel

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Csak Ő kell csak Ő kell nekem

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Ez a furcsa szerelem

Az Éj Királynője a kedvesem
Tudom hogy soha el nem érhetem
Velem van még de a hajnal jön
Az éjszakával Ő is elköszön

Az Éj Királynője a kedvesem
Tudom hogy soha el nem érhetem
Velem van még de a hajnal jön
Az éjszakával Ő is elköszön

Csak a szívemet vitte magával
Csak hatalomvágy volt
Mást nem akart
Mégis eljön
És egy szavával elszédít
Gyere gyere őrjíts meg ha ez kell

Az Éj Királynője a kedvesem
Tudom hogy soha el nem érhetem
Velem van még de a hajnal jön
Az éjszakával Ő is elköszön

Az Éj Királynője a kedvesem
Tudom hogy soha el nem érhetem
Velem van még de a hajnal jön
Az éjszakával Ő is elköszön

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Csak Ő kell csak Ő kell nekem

Akkor is ha mindenem rámegy
Nem tudok nélküle élni
Ő a végzetem
Az őrület itt van mégis kell
Ez a furcsa szerelem