Pocahontas - Messze hív a nagy folyó
Mert a víz arca mindig változó És egyre más a nagy folyó Így soha nem is léphetsz bele kétszer Az emberek nem élhetnek így Az élet másra jó, de tudás nem ér fel a bölcsességgel.
Messze hív a nagy folyó Érzem messze hív a nagy folyó Taszít és vonz Messze hív a nagy folyó, hogy szárnyat bont Haza ér a szív és nem lesz gond Az álom olyan ringató Messze hív a nagy folyó.
Mesél..rólad mesél..
De érzem kint a fák között a vízesésen messze túl A dobszó lelkem gyökeréig felzeng Az a rendes fickó férjem lenne Aki meg is véd És nem hiszi, hogy más kell aki megment.
Messze hív a nagy folyó Messze hív a nagy folyó Taszít és vonz Messze hív a nagy folyó, és elsodor Partja távol áll a tenger szól Túl azon mi látható Messze hív a nagy folyó Messze hív a nagy folyó.
Válasszam a járt utam Büszkén, mint a dob ha zeng Férjem lesz e nagy Cocun És feladjam a végtelent vagy vársz e még Hol eggyé válsz velem ott ahol a folyó hív.
|