A Pókasszony csókja
(A kiadott CD-n szereplő dalok dalszövegei)

Jöjj közel…

Pókasszony:

Jöjj közel, hogy halld e dalt,

Úgyis minden lépted erre tart!

Jöjj, s ha csókom megkapod,

Béke száll rád, kínod szűnni fog.

Kar:

A-a…

Börtönigazgató:

16115-ös számú fogoly. Neve: Valentin Arechipaz, 27 éves. Július 7-én tartóztatták le egy metróállomáson. Tetten érték, amint hamis úti okmányokat adott át politikai menekülteknek. A gyanúsított feltehetően egy terrorista csoport kulcsfontosságú tagja. A foglyot az állami fegyházba szállították, ahol a kormány ítéletére vár. A foglyot jelenleg kihallgatják. Megtörjük, erről biztosíthatom önöket!

Valentin:

A-a-a-a…

Pókasszony:

Vagy most, vagy máskor, de találkozunk!

Sose hagytam még cserben, ki épp rám szorult…

Börtönigazgató:

57884-es számú fogoly. Neve: Luis Alberto Molina, 37 éves. Szexuális zaklatás, kiskorú megrontása. Tetten érték. Nyolc évre ítélték, a harmadik évét tölti.

Aurora

Molina:

Aurora! Segíts! Szükségem van rád! Gyere el hozzám, ahogy azelőtt is, annyiszor!

Úgy hívják, Aurora!

És gyönyörű! És csodás!

Ki egyszer is látta,

Nem enyhül a vágya,

Hisz örök varázs,

Nincs kívüle más!

Oly tisztán látom! Oly jól ismerem!

Most tükréhez lép ő,

Nincs még egy ily szép nő!

Most sminkelik éppen,

És szeme a képen

Süt, mint a parázs!

Perzsel a láz!

Kar:

Nézd, nézd csak, hogy ragyog, kápráztató!

Őt, hogyha láthatod, elfúl a szó.

Áruld el titkodat, tündéri lény!

Honnét e bódulat? Honnét e fény?

Aurora:

Jó! Elmondom én, honnét e fény!

Ó, ó!

Egy jósnő mondta tegnap éjjel,

Hogy tisztán látja sorsomat.

Hogy szembeszállva száz veszéllyel

Egy hős tör felém,

S bármit tennék is én,

Ölbe kap.

Csak néztem én a kristálygömbbe,

S elkábított a bűvös szó,

Légy kész az esztelen gyönyörre,

A napját ne tudd,

Ám ha megnyílt az út,

Azt halld meg, mi nem hallható!

Kar:

Ú-ú-ú…

Aurora:

S ha hallhatatlan hangot hallasz,

Kinyílik harmadik szemed,

S kit látsz, a boldogságod lesz az,

E hang lesz a jel,

Kar:

Hang lesz a jel!

Aurora:

Mindent ez dönt el!

Kar:

Jel, hang, jel! Jel, hang, jel!

Jel, hang, jel! Jel, hang, jel!

A fal mögött

Rab:

Csupa csöcs csuda csajok a fal mögött!

Rabok:

A fal mögött!

Rab:

Csupa csók, csupa csupasz gyönyör,

Csupa csudás dugás, ami zajlik a fal mögött!

Rabok:

A fal mögött!

Rab:

Pia és kajaözön a fal mögött!

Rabok:

A fal mögött!

Rab:

Sül a hús, szaga finom, van ám eszem-iszom,

És még ezer öröm a fal mögött!

Rabok:

A fal mögött!

Rab:

Kocsimat süti a nap!

Rab:

Filézem a halat!

Rab:

Behűtve a söröm,

A pillanat örök

Rabok:

És a nagycsöcsű csajok a fal mögött!

A fal mögött! A fal mögött! A fal mögött!

Rab:

Rájuk gondolok, és majdnem belehalok!

… És a holdfény fakul…

Pókasszony:

És a holdfény fakul, száraz kortyot nyelsz,

Szíved ugrál vadul, élsz, ám hálómban vergődve egy év egy perc.

Persze…!

Molina:

Persze, azt se tudod, mit jelent, “kékvér”,

Ha kérnél, persze én elmesélném!

S mint annyi más oktatás, persze ingyér lesz!

Még szép!

No, persze, mit sem tesz!

Csak semmi hála!

Hála? Egzotikus madárka, s habár szépséges,

De kétséges,

És ki életben tartott, mit is fröcsög .

Hé, hello! Itt Molina, a lökött köcsög!

Ki persze, persze, méltatlan nagybecsű figyelmedre.

Hát jó! Tiéd a szó!

Jó! Jó! Jó! Jó! Jó!

Valentin:

Befogod végre? Befogod-e végre?

Helyedet keresed?

Hanyagold csak a térfelemet!

Nosza, tűnj innét! Hess! Huss! És kuss!

Varázsolok / Ez van – végképp!

Molina:

Ez a szakmám!

Kirakatrendező vagyok a Montoyánál. A legnagyobb üzletükben! Köszönöm érdeklődésedet! Nagyon értek hozzá! Hogy miért? Köszönöm kérdésed! Mert nem tudok nyugodni, amíg egy kirakati baba nem tökéletes.

Varázsolok,

Azt mondták, varázsolok,

És ezt a varázslatot a bámulók

Csak nézték, s maradt titok.

Hisz varázsolok,

Pár csöpp trükk imitt-amott,

Szűzi blúz, de tűsarok, s lazább zsabót,

Egy blikkre beláthatod,

Szakmámban az ász vagyok,

S bámultak kicsik, nagyok.

Csak egy példa:

Volt ott egy csuda, mesés, finom párfőm,

Azt szétkentem a kamu nőn.

Azt mondták: A franc se érzi majd!

Azt mondtam: Pont ez inspirál, ez hajt.

S a győztes ez lett ezernyi bábu közt,

Mert jó volt a start!

Drágám! A lötty működött!

Varázsolok,

S mit mondjak, csudás dolog,

Hírem közszájon forog,

A szakma bárhogy morog,

Szépséget adok-kapok,

Nem, mint a tahó macsók,

Az én modellem

Nem áll a stílus ellen,

Megérzi bennem jó szellem,

Segíti a jót!

Csippentsd meg!

Jó a szoknya, ám így lesz szebb,

Árnyalatnyi rúzs,

Még egyszer!

Jó! Elég! Ez az! Látnod kell!

Végül ezt nehogy elkapkodd!

Tömd bujábbra a melltartót!

Így tökéletes már!

Vitatnod is kár!

Zajos siker vár!

Varázsolok!

S úgy éljek, csudás dolog,

Űznöm e varázslatot,

Hírem közszájon forog,

Szépséget adok-kapok,

Nem, mint a tahó macsók,

Az én modellem

Nem áll a stílus ellen,

Megérzi bennem jó szellem,

Segíti a jót!

A vastapsot köszi! Szia! Csók!

Valentin:

Befogod végre? Befogod-e végre?

Köszi! Szia! Csók!

És ha sokat járna a pofád még,

Okádnék!

Több mint elég!

Most kiosztom helyünket:

Ott a tiéd,

Idébb ne lépj! Kuss! Végképp!

Molina:

Szép!

Ám van még egy kis semmiség…

Valentin:

Nem volt még elég?

Molina:

Hát a küblink!

Valentin:

Hogy mink?

Molina:

A meghitt, közös küblikénk…

Azzal hogy lesz és miként?

Valentin:

Jó ég! Határesetként…

Molina:

Áldja az ég nagy szívét!

Valentin:

És állítsd le már magad!

Töröld az álmodat!

Rúgd ki, ha látogat rögeszméd,

Hogy bikácskád lennék.

Mert nem! Nem! Nem! Nem! Nem!

Döntöttem, és végképp!

Molina:

Szép!

Valentin:

Ez van végképp!

Molina:

Szép!

Valentin:

Így lesz végképp!

Molina:

Szép!

Drágám

Mama:     Marta:     Molina:    Valentin:

Drágám!

Ne mondd nekem, hogy várj rám!

Drágám!

Jobb így fiatlan, árván!

Drágám!

Halld ezt újra meg újra!

Hallgass a hazug szóra!

Hallgass rám!          Drágám!

             Többé nem vágyom

Drágám!   Rád ám!

             Drágám!

             Ha nem volnál,

Drágám!   Se bánnám!

             Drágám!

             Halld ezt újra meg újra!

             Hallgass a hazug szóra!

             Hallgass meg!

             Míg végül végre elhiszed.                       Drágám!

                                                    Sorsunk jobb is a vártnál!

             Drágám!                             Drágám!

                                                    A világ egy virágszál!

             Drágám!   Drágám!                Drágám!

                          Hazudj újra meg újra!              Hazudj újra meg újra!

                          Hazug szavakba bújva              Hazug szavakba bújva

                          Jól jársz!  Drágám!   Jól jársz!

Jobb így fiatlan, árván!                                                                 

Ne mondd nekem, hogy várj rám!                Gyermekszobámnál!

                          A te életed árán         Drágám!

                          Vígan élhetek

                          Drágám!

             Hallgass újra meg újra!

             Hallgass a hazug szóra!

                                       Míg végül…

Végre…                                          Végül…

                          végre

Végül elhiszed.

Örök a fal! (A nagy fal mögött)

Rabok:

Mit csinál vajon az asszonyka?

Etet-e már, ahogy asszonta,

Vágyát a frigóban tárolja,

Vagy akárki dugja a nagy fal mögött?

Vajon a haverok hol járnak?

Adnak-e pezsgést a kocsmáknak?

Érzi, ki szabadon kószálhat,

Milyen várni a halálra,

Vagy fütyülnek ők rám a nagy fal mögött?

Molina:

Azon tűnődöm kübli és priccs között,

Mennyi ember van, ki mássá öltözött,

S hogy a sminknél és smukknál mi szebb és több,

A fal mögött?

Rabok:

Hogy vannak vajon a kissrácok?

És az ő szemükben hogy látszok?

Hiszik-e, hogy a sors engem elgázolt,

Vagy mumusként állok a nagy fal mögött?

Valentin:

Várom végtelen időknek elteltét,

Félig holtan és csoda, hogy élek még!

Míg az állam, e rémálom el nem hal,

Örök a fal!

Rabok:

Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal!

Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal!

Örök a fal! Örök a fal! Örök a fal!

Tanuld meg…!

Molina:

Mikor érzed, hogy egy ördögi körben állsz,

És az éden, hát az nem éppen e hely,

Aurora, Molina:

Akkor jól jöhet a szívből jövő jó tanács,

És csak az a dolgod, hogy nagyon figyelj!

Aurora:

Tanuld a kínt úgy nézni, mint rossz mozit!

Az is bolond, ki más bajában osztozik!

Tanuld meg azt is, nincs olyan, hogy valóság,

S e tanulság hasson rád!

Tanuld meg azt, hogy felejtsd el, mit lehet!

A szívben jó, ha egy vezet: a képzelet!

Mellém is fekhetsz, ha ezt jól megtanultad!

S ha nem untat, ringatlak.

Tanulj meg bánni a szíveddel!

Fagyaszd, vagy épp hevítsd, ahogy kell!

A módszer bevált már ezerszer,

Ma kezdd el! Röpülj fel! S játssz velem!

Tanuld meg azt, hogy sehol sincs, az, mi volt!

Tanuld meg azt, hogy nincs jövő, s hogy holt a múlt!

Tanuld meg, hogy csak a jelen van!

Ölelj, vagy ölj meg, de nyugodtan.

S most, hogy kimondtam, s nem titokban, hát élj jobban!

Karral:

Tanuld a kínt úgy nézni, mint rossz mozit!        Rossz mozit!

Az is bolond, ki más bajában osztozik!   Osztozik.

S tanuld meg azt is, hogy nincs olyan, hogy bátorság!

Ha megtanultad, sunyíts! Jól hat rád!

Aurora:

Mellém is fekhetsz, ha ezt jól megtanultad!

Ez jól mutat, s földobhat!

Karral:

Tanulj meg bánni a szíveddel!

Fagyaszd, vagy épp hevítsd, ahogy kell!

A többit könnyedén felejtsd el!

Aurora:

Röpülj fel! Ezerrel!

Karral:

Játssz, mint kell!

Tanuld meg azt, hogy sehol sincs, az, mi volt!

Tanuld meg azt, hogy nincs jövő, s hogy holt a múlt!

Aurora:

Tanuld meg, hogy csak a jelen van!

Ölelj, vagy ölj meg, de nyugodtan!

S most, hogy kimondtam, s nem titokban, hát élj jobban!

Karral:

Tanulj meg bánni a szíveddel!

Fagyaszd, vagy épp hevítsd, ahogy kell!

A módszer bevált már ezerszer,

Aurora:        Kar:

Ma kezdd el! Ma kezdd el!

Röppenj fel!<