Vízöntő

Fénylő Hold lesz majd egy új idő

Mikor a Jupiter a Marssal együtt áll.

A harc és minden rossz felhő elszáll, s helyére a szeretet áll.

Ez lesz a Vízöntő, az új korszak hajnala, a béke győztes angyala

A Vízöntő, a Vízöntő.

Szeretetet hoz a Földnek, meleget oszt és olvad a jég.

Hazugok a ködbe vesznek, tiszta álmot a gyermekeknek.

Misztikus csodák így születnek, édes szabadság a szívnek.

A Vízöntő, a Vízöntő.

Fényes Hold hozd el az új időt, mikor a Jupiter a Marssal együtt áll.

A harc és minden rossz felhő elszáll, s helyére a szeretet áll.

Ez lesz a Vízöntő, a béke bíbor hajnala, a Vízöntő korszaka.

A Vízöntő, a Vízöntő…...

Édes méz,

Segít a kéz,

Kéjes gyönyör,

Sikolts, ha kitör!

Babám! Hát próbáld ki majd, ha gyötör:

Játssz magaddal és gondolj rám!

Szállj be a Káma Szútra orgiába,

úgy, mint más...

Amikor még kerestem Donnát, volt velem egy 16 éves szűzlány

"Donna", "Donna", ne állj már oly bénán!

És tele volt a kicsike festve, - a teste mint egy gyönyörű szép márvány,

Donna ... olyan mint egy bárány.

Ha nem tudnád az utcán élt, nem hallott mesét,

Volt egy kis gond, mikor lesittelték szegény szépségéért.

Amikor még kerestem Donnát, volt velem egy 16 éves szűzlány,

Donna ... sosem voltál így tán?!

Láttam már Indiát és százezer csodát,

Voltam már indián, és szívtam én is nagy pipát...

És újra éledve a lelkem oly messze-messze szállt,

Most éppen itt járok én,

Én vagyok a fény!

Amikor még kerestem Donnát, volt velem egy 16 éves szűzlány,

Donna .. ne állj már oly bénán!

Nem is voltál nővel még, szegény kis gyermek,

csoda klassz, csak érezd meg! - van-e hozzá merszed?

Szerelem a fűben, a tűzben, - ugye kívánnád?

Mindez vár rád, itt vár rád, csak rád!

Ez a szabadság!

Amikor még kerestem Donnát, volt velem egy 16 éves szűzlány,

Donna ... sose találtam Donnát!

A sosem volt Madonnát...

A sosem volt Madonnát...

Donnát...

Szállj fel ... érj el... hova menekülsz? ... bújj hozzám ... érezz rám...

Szó nélkül.. emlékül.. gondolj rám... érj hozzám... érezlek, elhiszel...

Angyal vagy... szárnyad nagy .. megváltasz... tűzből vagy... égess csak...

Fényed van... csillag vagy... Istenség... óriás vagy... ébren vagy... álmodj csak...

Táncolj még ... álomkép... zöld és kék... Föld és Ég...

Tűz és víz... bennem bízz.. eggyé válsz... bennem jársz... szállsz!

Éjszínű bőrben: ez jó nekem!

Nem kell, hogy süttessem a fenekem, úgy is mindig barna...

Azt mondja, hogy "csokibaba", de irigy az arca,

Az asszonya csalja, mert édesszájú, - nassolna...

Szürke, barna, vörös, lila: csak hülye gyári hiba...

Éjszín - szép szín - remek ez a fekete...!

Gyászol a testem, hogy fehér lettél öcsike...!

Ha fekete vagy, neked a fekete szép!

Hogy fekete vagy, neked az legyen elég!

OKÉ! Semmi gáz, Csak az fáj, hogy engem kihagytak a szivárványból!

Ha fekete vagy, neked a fekete szép!

Büszke lesz rám a fiacskám,

Hogy fekete vagy és vastag a szám!

Tamás bátya és kunyhója

fekete mesét mesélek róla:

A fiamnak.

És ha majd siratnak: a fekete földbe, feketét raknak!

De ne örvendezz! Jön a fekete leves:

A virág a síromon fekete lesz...

És eljövök érted a pokolból...

vigyázz: én leszek a mumusod!

Koromszín!

Manchester England, England, - a nagy kék vízen túl,

És ő egy csodás észlény, szereti őt az Úr!

És ő is hisz abban, hogy benne van, Calude-ban, - na jól van...

Claude Hooper Bukowski, most idejön ő és az igazat keresi,

"Haza és szeretet" - hallotta eleget: tele a feje, de hiszi a szöveget,

Micsoda hapsi: igazi Bukowski...

Manchester England, England, - a nagy kék vízen túl,

És ő egy csodás észlény, szereti őt az Úr!

És mint egy imában, ő bennem van, Calude-ban, Claude-ban!

Claude Hooper Bukowski, - most idejön ő és az igazat keresi,

"Haza és szeretet" hallotta eleget: tele a feje, de hiszi a szöveget,

Micsoda hapsi: igazi Bukowski.

Választ kitől kapnék? - hogy fény leszek, vagy csak árnyék?

Az életem másnak csak játék, s ha elveszítem, hősi ajándék...

Manchester England, England, - a nagy kék vízen túl,

És én egy angyal volnék, engem szeret az Úr!

És én ezt tudom jól, mert nekem szól, Claude-nak, Claude-nak, Claude-nak, Claude-nak.

Én ébenszín, - én hajnalpír, - én hóember, - én átlátszó test...

Nem kell a steksz, nem kell a stressz, nem kell az arany, nem kell a "lesz" -

- nem - - szex - - minek? - - mikor?-

Nem kell az ágy, nem kell egy tárgy, nem kell a lánc, nem kell románc, - sohasem volt ...

- mi? - - vas - - mese - - sose -

Nem voltam barát, nem voltam rendes, nem voltam szép, nem voltam kedves,

- nem - - nem - - pech - - rest-

Nem voltam jó, nem voltam tanuló, nem voltam báb, nem voltam közkincs, - nem leszek más.

- csitt - - sitt -

Mi az, hogy "szülő"? Mi az hogy "társ"? Mi az hogy "nő"? Mi az hogy "báty"?

- vér - - üt -

Mi az, hogy "kenyér"? Mi az, hogy "szeretet"? Mi az hogy "segély"? Mi az hogy "etet"?

- süss - - ne üss - - mell -

Mi az hogy "fáj"?

- szív -

Nem adtak szót, nem adtak helyet,

- Nem kaptál jót, nem kaptál szót!

Nem láttam vért, nem láttam célt,

- Nem kaptál még, nem mondták, "mért"?

Nem kaptam semmit, nem kaptam még

- Jó nagy volt... úgy kell neked!

Nem kaptam szívet, - nem kaptam lelket

- Örülj, hogy élsz - nem félsz!

Nem kaptam hitet még!

Nem voltunk zöld, nem voltunk kék, nem voltunk föld, nem voltunk ég,

Nem voltunk Jézus, nem vagy tél, és nem vagy nyár, és semmi, semmi...

nem vagy hó, és nem vagy sár: és nem vagy jó, és nem vagy sztár.

És nem vagy szép, és nem vagy gép: Boldog légy, boldog légy!

Nem vagy hó, és nem vagy sár: és nem vagy jó, és nem vagy sztár,

Semmid nincs és jól vagy mégis, nem kell, nem kell más!

Semmid sincs és jól vagy mégis élsz, élsz, élsz!

Nem kell a steksz, nem kell a stressz, nem kell az arany, nem kell a "lesz"...

Mi az hogy "ölj"? Mi az hogy "fegyelem"? Mi az, hogy "kegyelem"?

Mi az, hogy "szeretet"? Mi az, hogy "kegyelet"? Mi az, hogy "vér"?

Úgy, ahogy én, úgy jöttél...

Vágyak szárnyán eltévedtél...

A mesékből érkezünk... miért is ébredünk fel?

Megcsal a hitünk...

Álmodj tovább szépeket...

És hidd csak el, hogy eltűntek a rossz emberek...

A világ csupa jó gyerek...

és nincsenek csak játékfegyverek...

Ők hárman glóriát nem kapnak majd,

de szívükből virág hajt...

Lehet, hogy épp rólam álmodnak,

míg újra kél az áldott Nap.

Arcod hű tükör, tisztán látom magam,

aki voltam rég, az mind benned van!

Álmod vár Rád, láss száz csodát!

Úgy vigyázok Rád, mint gyermekemre - úgy, ahogy rám is a mamám -

Szép ez a perc, ez a dal véd - jó éjt!

Istenem, tiéd a világ - vigyázd a jó fiúk álmát - jó éjt!

Ez itt George, babám! Szabad szél, anyám! Nevess bátran, te manó...

Nekem pont így jó...

Bolond lettem és lezser - bennem máshogy ver a szív, haver! -

Ez így nehéz, - de ne félts, nem élhetnék másképp!

Ez itt a haj, ez itt a fül, ha rosszat szólsz, az elkerül

Ez itt a fej, ez itt a szem, ez jó pali: ez itt Georgie...

És ez egy áll, és itt az ész, és itt a száj, de nem beszél, ha nem muszáj...

És itt a szív, ütemre ver: Nevem: Berger...!

És ez egy far, és itt a kar, és itt a "lógós", mit akar?! - és itt a vérem,

Élek régen! Kösz' szépen, ne sajnálj!

Ez itt George babám! Szabd szél anyám! Nevess bátran, te manó...

Nekem pont így, csak így jó!

Bolond vagyok és lezser, ezer kincset ér a bájam, haver!

Ez így merész, de ne félts, nem élhetnék másképp!

Ez itt a haj, ez a fül, és a baj kikerül,

Ez a fej, ez a nyelv, nyújtsd ki! - hello Georgie!

És ez az áll, ez a mell, ez a váll, ez is kell, ez a száj,

Ez egy szép ember! - a nevem Berger...

És ez egy fair, és itt a kar, és itt a lógós", mit akar? és itt a vérem,

Élek régen! Kösz' szépen... se sajnálj!

Ide nézz! Ilyen szépség nincs még, nézd, nézd, nézd...

Ne kérdezd, miért?

Miért ez a szerelem...?

Haj van a fejemen,

Jaj, mi legyen?!

Nőjön minden haj,

Nem lehet az baj!

Fényességes, királyi palástom...

Megbámul sok ember, mert

Nem tetszik a rendszer...

Van bája, nincs párja:

Nem bírák parókája...

- Még, még, még, még - növeszd még!

Omlik, bomlik,

Úgy, ahogy tervezték!

Legyen társa a szél,

És ha eljön a tél,

Legyen sál, ami véd - ha fáznék,

Hát nőjön még,

A sátrába bebújnék,

A skalpom szép, de rövid még- még csak a fele - hát mindent bele!

- Még, még, még, még - növeszd még!

Omlik, bomlik,

Úgy, ahogy azt tervezték!

Legyen hát: zöld, kék, szőke, barna, fényes, kócos, selymes, durva

kontyos, fodros, bodros, sárga, gyapjas, hamvas, bolyhos, spárga,

lófarkat a lányra, lófarkat a lányra!

Hosszú, göndör, zsíros, tömör, fényes, kékes, édes földi gyönyör!

"Nem lát semmit már, oly hosszú..."

Nőjön hát! Ha látok, nagy baj van!

Nőjön még! Nőjön még... takarjon engem!

Érjen körbe majd a Földön,

Hogy a vége szembe jöjjön...

Majd túlél mindent, lásd, minden őrült fodrászt!

Hisz Jézus így viselte,

Mária mégis csak szerette..

Halleluja Máriának, engem

Miért nem fogadott anyám el, miért?

Szép, szép, szép, szép - növeszd még!

Merre tartok? Sodor a folyó. Merre tartok? Visz a hajó...

Hol kapok választ: mi vár a parton?

Mondd, honnan érkezem, és miért utazom?

Merre tartok? A gyerekek útján. Merre tartok? Mi az irány?

Bájos az arcuk, játék csak harcuk,

Nem adnak választ ők, hogy Claude hova jut..

Ahol a szél jár, ahol a villám,

Ahol a virág hűs vízre talál:

Föld alatt járok, ég felé szállok

Hol van a helyem, hol van az Isten?

Merre tartok? Hajszol a szívem. Merre tartok? Hol a helyem?

A sorsom mit rejt? Ad-e majd választ, hogy miért létezem, és miért tűnök el?

Ahol a szél jár, ahol a villám -

Ahol a virág hűs vízre talál,

Föld alatt járok, ég felé szállok -

Hol van a helyem, hol van az isten?

Merre tartok? Megyek a ködbe. Merre tartok? Az orrom után...

A sorsom mit mond? Ki figyel énrám, ki bújtat el majd, ha vár a halál?

Ha majd vár a halál.. miért élhetsz, miért? Miért halsz meg, miért?

Szólj, mondd, hogy miért? Meddig még? Mondd, hogy miért? Meddig még?

Mondd, hogy miért?

Van még hely a sorban, áldd a szerencsét!

Alkalmas vagy, jól van... mázlis, fekete szépség!

Éjjel legalább nem lát meg az ellenség...

Kúszhatsz majd, és vár a sár: sok kedvesség...

A fegyver jó fej, megvéd - szerencsés fekete vendég -

Halált osztó csoki tűzgép: rád lesz irigy a nép!

Van még hely a sorban, állj a végire!

Jól áll majd a vér színe - a halál rendelt ide

Szép, nagy mosolyt kérünk, fotó lesz ... sírkőre...

Van még, van még, van még, van még, van hely!

Van hely, bőven elférsz - vár a kiképzés:

Hamvas bőrű fehér legény - vedd fel a lépést!

Tejfel van a szádon, zöld még ez a fül

Ember lesz ez, ne félj, haver, itt majd kikészül...!

Gatyába zárunk, öreg! Tanuld az új nevedet!

Vigyázz, ne hallják, hogy megy a szöveg,

Mert belőled lesz a löveg!

Jó lesz katonának, ő már a miénk!

Mindegy, hogy csoki-szín, vagy fehér - jöhet a friss vér!

A fegyver olyan szexi, elsül mint a vágy...

Élvezd mától őt tovább, és szépen keféld át!

Szörnyű a civil élet, jobb sors vár itt rád:

Jót választottál ember: közel a mennyország...!

Fehér a bőröd, haver - ezért vagy idevaló:

A sorsban áll sok fekete fej, csak így lesz jó show a dominó-show!

Hát állj be, be a sorba! Hadd remegjen a föld!

Eltűnt minden nyíló virág, a lábunk utat tört...

Gyönyörű ez a sor! Ne félj, itt befér, fekete, és fehér - sok testvér...

Elférsz! - Már vártunk, gyere elférsz!

Elférsz! - Ye, Ye, Ye, Ye, Ye

Elférsz! - Ez csodacsapat, ugye, nem félsz?!

Drótsáv, bezártság,

Őrség, sötétség...

lomgolyó, parancsszó...

Vasajtó, zászló...

Elrepülnék, elrepülnék, elrepülnék

Elrepülnék, elrepülnék, elrepülnék

Felszállok az égbe, s tovább,

Már látom a fényben az Úr angyalát!

Álmom segíts, szélként repíts!

A földről fel az Űrbe - nyiss ajtót!

Hol nem hallok többé vezényszót...

Szállok tovább, hol a só már nem bánt:

Túl nagy kincs a lelkem, hogy elvegyék tőlem!

Csak álmokban él, aki ébren fél...

Így menekül el, mert élni kell!

Ébredj! Lépkedj! Sorakozó! Zászló!

Ásás! Kúszás! Mászás! Cél-tűz! Cél-tűz!

Álmomban már láttam őt, felhőkön járt,

Láttam a Teremtőt, karjába zárt,

Karjában ölelt, hát hogy tudnék lőni?

Azt mondta: szeress! Hát hogy tudnék ölni?

Hogy merik ezt megtenni? Ez ördögi vezényszó!

Hogy tudnám megölni, aki Istentől való...?!

Ki ad választ rá, hogy miért fogjak fegyvert?

Ki bocsátja meg, hogy ember lő embert?

Hogy lőjek rád, testvér? Olyan vagy, mint én!

A testedben vér, szép vagy, épp úgy, mint én!

Ragyog a szemünk, a lelkünk ébred,

Hiszed-e még, hogy örökké élhet?

Élj! Élj! Élj!

Jól van, látom, nincs már szíved! Rég eltűnt a szeretet...

Könnyű felelet: eldobni a nevedet...

Miért felejted el, aki várt rád? Miért nem kell egy jó barát?

Könnyű felelet: bátran mondasz "nem"-eket.

Különös ember, két arcú ember,

kemény fejű férfi - hogyan tudsz így élni?!

nagy a lelked: miért csak tőlem rejted?

Miért? - aki csak rád vár, őt eldobnád...

Jól van, látom kő a szíved! Vártam rád már eleget!

Furcsa felelet: nem kell, aki szeretett...

Különös ember, két arcú ember...

Kemény fejű férfi - hogyan tudsz így élni?!

Óriás a lelked: miért csak tőlem rejted?

Miért? aki csak Rád vár, így eldobnád..

Mondd, ez kinek jó? Hogyan tudsz így élni?

Mondd, szabad-e még reménykedni?

Miért jó neked így? Miért bánsz velem így?

Mindenem tiéd! Mondd, van-e út még feléd...?

Fém - robbantás, mocsok és vad bűz,

Tűz, és égő testek, a lelkük szűz.

Számháború - neved nincs, döglánc vagy:

Túlélhetsz mindent, ha gyilkos vagy!

Szétrobban a szíved, rád lépnek,

vérfolyamok tengert érnek:

Rád zuhan egy sárga, nem bánt, már hulla...

Tűzmáglyán együtt ég ellenség, testvér,

Tűzmáglyán együtt ég ellenség, testvér...

Sír majd az anyaszív, mikor a levelet kihozzák:

"Hős volt, harcolt - megholt"

Büszke lesz rád sok barát és apád,

És a szívében őriz szép hazád...

Hé! Hova bújsz, hova futsz ember?

Véres dzsungel elnyel, készülj fel!

Két karoddal ölj, és ne ölelj!

Ölj, hogy élj egy percig még,

Élj, hogy ölj, mint egy vak gép!

Ébredj fel, hajnal!

Hát hozd el a fényt!

Aranyló szárnyaddal

Repülj most fölénk!

Jó reggelt napfény!

Hozzád utazunk,

Új dalt dúdolj most, Felség

Te fent vagy, és mi feljutunk.

Gildy glup gloopy Nibby, naggy noopy La la la lo lo

Sabba aibby sabba Nooby abba nabba Le le lo lo

Tobby ooby valla Nooby abba nabba

Hallgasd hát a szél dalát!

Ébredj fel,hajnal!

Hát hozd el a fényt!

Aranyló szárnyaddal

Repülj most fölénk!

Jó reggelt napfény!

Hozzád utazunk,

Új dalt dúdolj most, Felség,

Te fent vagy, és mi feljutunk.

Hallgasd hát a szél dalát!

Gyönyörű dal, szerelem dallam, és fújja a szél:

Szeresd a dalt, kövesd a dalt, ez a szívedben él!

Szerelem dallam, gyönyörű dalban:

Szól, szól, szól a szív, és dallal hív,

szól, szól, szól a szív, és dallal hív.

Úgy, ahogy én, úgy jöttél,

vágyak szárnyán eltévedtél...

A mesékből érkezünk... miért is ébredünk fel?

megcsal a hitünk...

Álmodj tovább nagy gyerek,

és hidd csak el, hogy eltűntek a rossz emberek...

A világ csak jó lehet, és nincsenek csak játékfegyverek...

Úgy félek, hogy többé nem látlak már,

csak álmomban élsz tovább...

Fényét lesem majd egy csillagnak,

míg Téged ébreszt az áldott Nap...

Arcod hű tükör, tisztán látom magam,

ez az első könny: nem is hittem, hogy van...

Érezd, és lásd: van titkunk már...

Úgy vigyáznék Rád, mint gyermekemre,

úgy, ahogy senkire talán...

szép ez a perc... ez a dal véd.. ne félj!

Istenem, tiéd a világ - vigyázd a jó fiú útját...

szeresd, mint én!

Csak nézz rám! Két lábon járó élő holt:

Száz, és százezer alkot egy sort...

Nézd, az arcok falfehérek, halálba sodor a lépted!

És kihez szólnak a könnyeid?

Nem jön senki, ne is hívd...

Majd az álom segít - hazarepít.

Játssz még! Játszd azt, hogy szabad vagy és bölcs vagy.

Aki csak igazságot oszt majd -

Töltsd meg a fegyvered és tüzelj! És hazudj még!

Sok hamis szólam elvakít:

Mondd, miért hiszed el? Mondd miért hittük el?

Manchester England, England,

Manchester England, England, a nagy kék vízen túl:

És én egy angyal volnék, - vigyáz rám az Úr!

Hiszen én ő vagyok, és Claude vagyok, Bukowski, Bukowski, Bukowski...

Halálos csend szól...

Csak nézz rá, - két lábon járó élő holt:

Száz, és százezer alkot egy sort...

Nézd, az arcok falfehérek - halálba szállnak a gépek!

És porba hullnak a könnyeik.

Elnyel a hideg föld, -

Csak egy sírkő, - egy temető...

Dal szól, harangok énekelnek,

Díszlövés, sírokba zászlót tesznek,

Gyertya ég - azt mondják hősök vagytok: vér a vérért...!

Ébredj, napfény! Keltsd őket álmukból! Örök álmukból...!